|
Verseny - Novella 02.
Saki 2011.09.04. 18:06
Verseny: Eliffe & Yui
Téma: Novella írás
Szereplők: Nick & Saki
3.fordulós novellám:
"Nekem tényleg csak az út vége számít. Hogy közben mi történik, min kell keresztülmennem, vagyis a kanyarok, ösvények, mellékutak, buktatók vajmi kevéssé rendítenek meg. Hiszen minden útnak vannak buktatói, a kérdés csupán az, milyen gyorsan tudunk felállni, ha elbuktunk menet közben."
Minden jó, ha a vége jó
Pár napja már, hogy betegen feküdtem. Senki sem jöhetett be hozzám, a kórházban ápoltak. Valami vírus tombolt, mely sok embert ledöntött lábáról. Mikor jobban lettem haza engedtek. Úgy éreztem túléltem ezt is, akkor mindent túlélek…
Két napja vagyok otthon, testem kezd ébredezni és már egész jól tudok enni, inni és járni is. Minden nagyon jól megy. Nincs, mi újra ledönthessen. Reggel volt már, lassan ébredeztem. Felültem ágyamon, majd az órára pillantottam, mely az ágyam melletti szekrényen ácsorgott. Korán volt, de mégis úgy éreztem kipihent vagyok. Egyik lábamat a földre tettem, majd követte a másik is. Felállva egy képhez nyúltam, melyen egy srác mosolygott rám. Kicsit elmosolyodtam, majd az ablakhoz lépkedtem. Elhúzva a függönyt, a nap sugarai rám vetültek. Kezemet szemem elé tettem, megvédve őket. Egyszer csak valaki csengetett.
- Hm? Ki lehet az korán reggel? – kérdem magamtól
Kinyitva az ajtót ott állt előttem Nick, aki kissé meg is lepett. Nem számítottam arra, hogy pont ő látogat meg elsőnek lakásomban. Valami miatt el volt pirulva, nem igen értettem mért. Mikor ráeszméltem…
- Öhm? – takarom el magam – Bocsánat, m-mindjárt felöltözöm és jövök.
Éppen fehérneműben és ingben voltam, így kissé zavarban lettem. De persze nem csak én. Gyorsan berohanva szobámba, felkaptam valamit. Megfésülködtem, fogat mostam és kicsit kisminkeltem maga. Nem tudom mért, de jól akartam előtte kinézni. Mikor készen álltam, újból ajtót nyitottam látogatómnak.
- Szi-szia. Bocsi, hogy… he, he, he… - pirulok el zavaromban
- Semmi baj, kissé megleptél az tény és való, de… - mondja zavarában – Jól nézel ki. – mosolyodik el
- Köszönöm szépen, kedves tőled. Mi szél hozott? – kérdem érdeklődve
- Gondoltam megnézem, hogy vagy. Látom, jól. – mosolyog rám
- Igen, már sokkal jobban.
- Nem lenne kedved eljönni velem egy sétára? Ha még nem reggeliztél, akkor tudok egy jó helyet, ahol isteni omlettet tudnak készíteni.
- Oh? Jól hangzik, menjünk. – karolok bele reflexszerűen
A hely, ahova elvitt, egy igen aranyos és kicsi étterem volt. Nem járt be sok vendég, de az étel valóban isteni volt. Mindet meg is ettük, tele lett a hasunk. Kicsit beszélgettünk, majd elindultunk sétálni. Egy csodaszép park mellett haladtunk el, ahol egy kislány játszott kutyájával. Egyből elmosolyodtam. A kiskutya odaszaladt hozzánk, én leguggoltam hozzá és megsimogattam. Erre az megnyalta az arcomat, úgy, hogy hátra is estem. Leültem a fűbe. Nick nevetett rajtam, majd felsegített. Ott álltam vele szemben, arcunk olyan 10 cm-re volt egymástól. Kissé elpirultam, ahogyan ő is.
- Öh? K-köszönöm, hogy felsegítettél.
- Igazán nincs mit. Kicsit piszkos lett a szoknyád. Várj, leporolom.
- K-köszönöm.
Teljesen zavarban voltam, főleg akkor, mikor leporolás alatt a fenekemet fogta. Persze nem úgy, mint egy perverz, csak pár pillanat volt az egész, de akkor is. Kedves volt tőle, odafigyelt rám. Elbúcsúzta a kicsiktől, tovább mentünk. Elvitt a kedvenc helyéhez, mely egy kilátó volt. El lehetett látni a tengerig, melyen megcsillant a napfény. Lágyan verte oda a vizet a parthoz. Nem is csodálkoztam azon, hogy mért is ez a kedvenc helye. Egyből rájöttem, mikor a szél lágyan hozzásimult arcomhoz, hajamat meglengetve. Széttártam kezemet a korlát előtt állva, mely megakadályozta, hogy leessek és élveztem a szellő simogatását.
- Ah? – ingok meg
- Megvagy! – kap el gyorsan Nick – Tartalak, ne félj.
- K-köszönöm. – pirulok el, miközben ő a derekamat fonja át kezeivel – Olyan gyönyörű itt, meseszép a táj. – mondom halkan
- Ügye? Valóban az. Szeretek ide járni, megnyugtat. – teszi vállamra az állát
- Ah? – pirulok el jobban – Ühm. – nyelek egyet
- Milyen hevesen ver a szíved, talán nincs valami baj? – kérdi aggódóan
- N-nem, dehogy. Csak az előbb megijedtem, biztos attól kalapál e… - hagyom abba hirtelen
Ahogy megfordultam ő ott állt előttem olyan 2 cm-re. Közelebb, mint eddig bármikor. Olyan zavarban voltam már, hogy tiszta vörös lett a fejem. Gyorsan elkaptam a fejem, nehogy valami ennél is zavarba ejtőbb történjen velem.
- Értem. – mosolyodik el – Örülök, hogy a táj ennyire elnyerte tetszésedet. Gondoltam, hogy tetszeni fog neked is.
- Szerintem mindenki odáig lenne érte, aki csak látná. – kedvesen mosolyogtam rá, majd még egyszer utoljára ránéztem a tájra
Utunk tovább, be a városba vezetett, ahol ettünk egy nagy fagyit és ittunk valamit. Viccből bekentem az arcát fagylalttal, amitől ő egyből futott utánam, hogy elkapjon. Hirtelen elestem egy banánhéjon, Nick pedig rám. Arcunk ezúttal szinte majdnem összeért. Mélyen egymás szemeibe néztünk, majd én lassan behunytam szemem. Nick meg akarat csókolni, de ekkor egy kisfiú arcon locsolta a szökőkút vizével, mely ott volt mellettünk.
- Hé, te kis mocsok! – próbálta elkapni a kölyköt
- Hűha, ez meleg helyzet volt. Majdnem megcsókolt. – mondom magamban felülve – Ha ez a nap így folytatódik, akkor… - nem bírtam magamban sem befejezni a mondatot
Lassan felálltam, ám akkor hirtelen…
- Vigyázz! Saki!
- Hah?
- Áááh!
Nick annyira futott, hogy véletlenül belém ütközött, belökve a szökőkútba. Csurom vizes lettem, és még át is látszott a felsőm. Kicsit sem pirultam ám el, mikor ezt ő is észrevette. Olyan zavarban voltam, hogy belevetettem magam, vissza a vízbe.
- Haaaah! – jövök fel a felszínre levegőt venni – Jajj, nekem!
- Gyere, kisegítelek. Add a kezed.
- Igazán? – rántom be a vízbe őt is – Most visszakaptad! He, he, he…
- Ha, ha, ha, ha… - nevet fel hangosan – Hát igen, kölcsön kenyér visszajár. Ezt most jól megkaptam. – vigyorodik el – Most, hogy mind a ketten csurom vizesek lettünk…
- Öh? Várj, még mielőtt kimondanád, had válaszoljak. Én még nem akarok hazamenni! – szakítom félbe mondandóját, melyről tudtam mit is akart mondani
- Hah? Rendben van, akkor szárítkozzunk meg a napon. Még úgyis erősen süt, szerintem hamar megszáradunk.
- Oké. Benne vagyok.
Mind a ketten kifeküdtünk a napra pár órácskára, közben elbeszélgettünk egy s másról. A nap eleje csodásan tellett el, élveztem a társaságát. Jól el lehetett vele beszélgetni bármiről is legyen szó. Odafigyelt rám, és kedvesen válaszolt, ha kérdeztem valamit tőle. Ritka az ilyen pasi, nagyon ritka. Miután megszáradtunk, elmentünk ebédelni. Kicsit köhögtem, mely egyből felkeltette a figyelmét. Kicsit aggódott is miattam, pedig nem volt vészes. Lehetséges, hogy a víztől fáztam meg kicsit. Nem is nagyon figyeltem erre, más valaki vonta el figyelmemet. Egy pizzázóban ebédeltünk meg. Én egy tenger gyümölcseit, ő pedig egy magyaros pizzát rendelt. Szépen elfalatozgattuk, és ismételten elbeszélgettünk. Végig kapart a torkom és sokszor kellett ettől innom, nagyon sokszor. Kezdett ez az egész furcsa lenni. Gondolta, hogy az előbbi dolog miatt megfázhattam, így jobb lenne hazamennünk. Kicsit ellenkeztem, de mikor már alig bírtam abbahagyni a köhögést, mégis csak engedtem, hogy hazakísérjen. Már nem voltunk messze, mikor is összeestem. Felkapva, bevitt a szobámba, majd borogatni kezdett. Én magam nem tudtam, hogy milyen gondoskodó velem szemben. Kihívta a háziorvost is, aki azon nyomban sietett hozzám, mivel tudott az előző betegségemről. Kiderült, hogy valóban megfáztam, mivel a szervezetem még nem épült fel teljesen, így egy kisebb hideg is megárt. Mikor magamhoz tértem, ő ott ült mellettem és fogta jobb kezem. Végig engem nézett. Lassan ránéztem, majd felültem az ágyban.
- Most elrontottam mindet, úgy sajnálom Nick. – majdnem sírva fakadtam
- Ilyet ne mondj, kérlek! Nem a te hibád, az enyém. Nem lett volna szabad ilyen hamar kicsalogatni a városba, hiszen… ah?
Hirtelen megöleltem, ezzel szakítva félbe, amit mond. Butaságnak tartottam, hogy magát vádolja, hiszen én voltam figyelmetlen. Nem akartam, hogy miattam szomorú legyen. Egyik kezét megfogva, a szívemhez emeltem, majd ránéztem. Szemei olyan igézőek voltak és ártatlanságot sugároztak. Látszott rajta, hogy mennyire sajnálja a dolgot. Megköszöntem neki, hogy kihívta az orvost, így nem lett komolyabb bajom. Hálám jeléül kapott tőlem egy puszit az arcára. Ettől ő azon nyomban elpirult, és csodálkozva nézett. Mikor jobban éreztem magam, lassan kimásztam az ágyból. Leültünk a nappaliba és tévét néztünk. Éppen egy szerelmes film ment, melytől zavarban lettem. Nick közel ült hozzám, egyik keze éppen az enyém mellett volt. Meg akartam fogni, de nem mertem.
- Hozok egy kis… hah? – nézek csodálkozva
Egyszer csak megfogta a kezem és magához húzott. Szorosan átölelt, majd megcsókolt. Azt se tudtam mit tegyek, nagyon váratlanul ért mindez. Szemei tágra nyíltak, majd lassan becsukódtak. Átöleltem a nyakát és eldőltünk a kanapén. Hosszú, forró és szenvedélyes csók volt ez, melyet még életemben nem kaptam senkitől sem. Hosszas csókolózás után egymás szemében elveszve, folytattuk a film nézését. Most nem csak egymás mellett ültünk, akár egy fiú és egy lány. Hanem összebújva, akár egy szerelmespár. Olyan meleg volt a teste, bőre illata pedig mennyei. Parfümje lágy és izgatón ható, csak úgy áradt belőle a férfiasság.
****** pár órával később
A nap lement, eltűnt a horizonton. Kint álltunk az erkélyemen és néztük a csillagokat, ahogy azok beragyogják a kék eget. A hold fénylett, beragyogta az éjszakát. Ahogy pár aprócska felhő elsuhant előtte, sötét lett minden. Ekkor ismét megcsókolt és lágyan magához ölelt, nem eresztett el egy percre sem. Zavarban voltam, el is pirultam. Csodaszép nap volt, amit vele tölthettem. Bárcsak örökké tarthatott volna ez a pillanat. Nem akartam, hogy vége legyen.
- Bárcsak megállna az idő. – mondtam hangosan
- Az jó lenne. – simítja meg arcomat – Veled minden csodaszép.
- Köszönöm a bókot. – kedvesen mosolyogtam rá
A hold fényében fürdőzve álltunk, mindössze csak egy órát. Majd lassan elválltunk egymástól, hiszen a nap véget ért. Ez egy remek kapcsolat kezdete, semmit sem szabad elkapkodni. Életem legszebb napját köszönhetem neki, melyet sohasem fogok elfelejteni. Naplómba véstem eme szavakat, majd mély álomba merültem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
