Titkos szerelem

Ugyan olyan nap volt, mint a többi. Egy csodaszép nyári délután, sütött a nap és csiripeltek a madarak. Kissé még füllesztő is volt a levegő, de a lágy szellő mindenért kárpótolta ezt a napot. Cassie még a suliban volt, mint mindig, most sem nagyon érdekelte a tanulás. Nem is nagyon figyelt oda, inkább az ablakon bámult kifelé, és a tollával rajzolgatott a füzetébe groteszk műveket. Észrevette, ahogy Nick kint áll a kapuban, mint mindig. Nagyot sóhajtott, majd hátra dőlt a székében. Teljesen unta már a mai napot. A tanár észrevette, hogy nem is rá figyel, így odament hozzá…
- Kisasszony! – kiált rá a lányra, aki majdnem elvágódott háta székével
- Ööööh! Áh! – hajszál híján, de szerencsére még időben elkapta az asztal szélét, így nem esett hátra - T-tanár úr… he, he, he… - vigyorog rá, és próbálja takarni a rajzocskáit füzetében
- Látom maga jobb elfoglaltságot talált a történelem óránál. Had lássam miket művelt a füzetével? Kíváncsi vagyok rájuk. – hajol oda a padhoz megszemlélve azokat
- Áh, ezek csak olyan…. izék… Tudja, olyan kis jegyzet…rajzok… he, he, he, he… - zavarban van, hiszen a rajzokon nem akármi vagy akármi szerepel, hanem pont ő, a tanár úr – Látja, én mondtam…
- Hmm… Ez hallatlan magától, kisasszony! Jobb lesz, ha óra után elbeszélget kicsit az Igazgató úrral, hátha az majd a fejébe tudja verni a tanulás fontosságát.
- Mi? Hogy az Igazgató? Most az Igazgatóhoz küld? – áll fel a lány
- Pontosan. Szégyellhetné magát. Jobbat vártam volna. – igazítja meg szemüvegét, majd visszaül a helyére
- Idegeimre megy ez a vén, kopasz…. áh! – mérgelődik magában, majd a csengetést meghallván, megy is az Igazgató úrhoz – Jó napot, a dilihez jöttem. – kopog be az ajtón a titkárnőhöz szólva
- Hm? Az Igazgató urat keresed? Tessék, fáradj be. Most nincs nála senki sem. – mutat az ajtó felé, hogy menjen be
- Köszönöm. – köszön, majd belép az Igazgató irodájába – Jó, napot dilikém. Maga is tudja, én is tudom… Velem nem tud kezes bárányként bánni, szóval… Jobb, ha most elenged, holnap majd nem lát itt és így kvittek vagyunk. Na, mit szól hozzá? – pattan le közben a székbe, feltéve lábait az asztalra
- Először is, ne hívjon dilinek. Másodszor pedig, le a lábakkal. – löki le a lábát az asztalról – ismét nálam lyukadsz ki. Mikor tanulsz már az esetből? Ne is válaszol, soha. Pénteken bent kell maradnod tanítás után. 2 óra büntetés, elég is lesz neked. Bár nem hiszem, hogy ez annyira hatna rád. Nem így van, Cassie? – néz rá a lányra
- Hm… De így van, dilikém. Több időre számítottam, de… Rendben van. Majd akkor holnap. – feláll, int egyet, majd kilép az irodából
Mérgesen lépett ki az ajtón, nem tetszett neki ez a büntetés dolog. Főleg, hogy pont péntekre kapta, ami az utolsó tanítási nap, akkor lehet jókat bulizni és piálni. Akkor nincs semmi és senki, aki megállíthatná ebben. Persze őt ez mégsem izgatta annyira. Kiérve az irodából, rohant is a kapuhoz, ahol Nick várta nekitámaszkodva annak.
- Szia, Cass. Hüm? – köszön a lánynak, de az nem igen figyel rá – Minden rendben van? Történt valami? Nagyon mérgesnek látszol.
- Semmi-semmi, csak… Büntetést kaptam, mert megint nem figyeltem oda órán. – válaszolja durcásan
- Gondolhattam volna. Most mi vonta el figyelmedet? Megint egy groteszk firka vagy…
- Nem mindegy az? Pont péntekre kaptam, ami a hét legjobb napja. Remek. – mondja mérgelődve
- Gyere, menjünk a könyvtárba. Rád férne egy kis tanulás, nem gondolod?
- Majd talán holnap. Most buli van! – megy oda haverjaihoz, akik szintén most végeztek, már nem is nagyon figyelt Nickre, aki csak a fejét fogta – Ebből sose fog tanulni, az már egyszer biztos. Makacs, mint mindig és előbbre van számára a bulik, mint a tanulás. Önfejű lány. – mondja magában
Másnap szintén ott várta Nick Cassiet. Egy olyan nap sem volt, hogy ne lett volna az iskola előtt várva a lányt. Mindig sütött a nap, egy csepp eső sem esett. Valóban egy igen szép nyári időszak volt mindez. Cassie ismételten lusta volt és nem tanult, pedig még dolgozatuk is lett volna. Nem, mintha érdekelte volna őkelmét, hiszen sose parázott amiatt, hogy mi lesz másnap. Teljesen természetesnek vette a dolgokat. Cassie mindig is ilyen iskolakerülő típus volt. Csoda, ha párszor benézett órára meglesni hogyan is állnak a dolgok. Ha nagyon kemény leckét kaptak elkérte egyik barátnőjétől és lemásolta. Könnyű út és nem épp tisztességes, de ha muszáj, akkor muszáj. Bár ide nem ez a szú illene…..

**** pár nappal később

- Szia, Cass? Ma felettébb boldognak tűnsz. Történt valami jó? – nézi csodálkozva a lányt, ki mosolyog rá – Gyönyörű mosolya van, melyet nem minden nap látni. Pedig nagyon jól áll neki, ha boldog. – gondolja magában - Mesélj.  
- Semmi-semmi, csak ma jókedvem van. Ennyi az egész. Talán nem jó?
- De-de, persze. Csak eddig még nem igen jöttél ki az iskolából ilyen nagy mosollyal. Ami persze jól áll neked, nagyon is. – mondja neki, majd kicsit elpirul az arca
- Na, gyere. Menjünk valamerre. Ma úgy sincs semmi dolgom, gondolom neked sem. Vagy igen? – kérdi
- N-nem. Nincs semmi dolgom ma, de… Nem megyünk a könyvtárba? Hallottam, hogy… Hah? – szakítják félbe
- Jajj, most ne gyere nekem azzal a hülye hellyel. Jobbat is tudok én annál. Sokkal jobbat. – fogja meg a fiú kezét, és magával húzza
- Hah? Milyen meleg a keze. – gondolja magában piroslott arccal – Mégis hova akarsz vinni? – kérdi
- Egy igen jó helyre, ahova kettesben is elmehetünk. Meglásd nagyon jó lesz, élvezni fogod. – mosolyog a fiúra
- R-rendben. – mosolyog vissza rá
Cassie egy koncertre rángatta el Nicket, amire előtte megvette már a jegyeket is. Nem mondta neki, de csak is őt szerette volna elhívni. Azért is nem szólt, mert gondolta, akkor nem jönne el vele. Persze ezt rosszul gondolta, mivel ő is nagyon élvezte a dolgot. Egy irtóra kemény banda adott koncertet, melynek neve „Death Note”. Az egyik gitárosnak feltűnt Cassie, aki odáig volt értük. Végig őt nézte és mintha csak neki gitározott volna. Jót buliztak, minden remek volt. A koncert után a banda egyik gitárosa, aki kiszemelte magának Casst, odament hozzájuk. Menő bőrszerkó volt rajta, fekete-tüskés haj és kicsit izmosabb test. Egy olyan álom pasi imázsú, akiért bomlanak a nők.
- Szia, cukorfalat. Láttam tetszett a koncert. A nevem Tokima. – csükolja meg kezét Cassienek - Nagyon dögös vagy, egyből szemet szúrtál nekem. Van kedved eljönni valamerre?
- Hüm? Hogy veled? Kösz, de nem.
- Na, csak egy kicsit. Iszunk valamit, aztán hazaviszlek, ha szeretnéd.
- Mondom, kösz, de ne. Mit nem értesz ezen?
- Csak egy órára. Ígérem nem bánod meg. Élvezni fogod.  
- Ah. – sóhajt egyet – Hm… - nem tudta, mit tegyen, hogy végre eltüntesse a srácot, így mikor meglátta Nicket, rögtön eszébe jut valami – Szia, drágám. Végre megjöttél. Már nagyon vártalak. – karol bele közben Nickbe
- Hah? – néz csodálkozva
- Hogy? Ő a pasid? – kérdi
- Igen, ő az én pasim. Így jobb, ha most mész. Köszönjük. Szia. – tolja el – Ez közel volt. – mondja halkan
- Hüm? Ez mi volt? – kérdi csodálkozva
- Semmi-semmi, csak ez a tag rám szállt és…
- Velem ráztad le?
- Igen, bocsi. De… Olyan nyomulós volt és..
- Semmi baj, megértem. De ha, zavart volna én…
- Ha,ha,ha… Leverted volna? Te?
- Mint egy legyet.
- Köszi, ez kedves tőled. – mosolyog rá Gyere, igyunk valamit. – továbbra is belekarolt, nehogy Tokima rájöjjön nem is járnak
Végig közel voltak egymáshoz. Pontosan úgy viselkedtek, mint egy pár. Sokat nevettek, ittak és beszélgettek. Nick élvezte, hogy most Cassie csak vele foglalkozik és egy percre sem engedte el a karját. Már arra gondolt lehet, ezzel a dologgal közelebb kerülnek egymáshoz. Persze, mégsem lett belőle semmi, mivel miután a bandatag elment, Cassie fellélegezve nyugodott meg, hogy már nem zaklathatja…
Később lassan elindultak hazafelé. Mára eleget ittak és ki is bulizták magukat. Nick túlfáradt volt ahhoz, hogy hazamenjen. Mivel Cassie lakása közelebb volt, így gondolta ma éjszakára felmegy hozzá, ha persze ő is beleegyezik.
- Hulla vagyok. Nem gond, ha ma nálad alszom?
- Hah? Hogy nálam? Hm… - gondolkozik – Nem is tudom. Végül is én közelebb lakom, szóval jól van.  Rendben, gyere csak. Ma éjszakára nálam alhatsz.
Felmentek a lakásba, ami nagyon sötét volt. Nick ezt meg is jegyezte. Cassie nem kapcsolt villanyt, rögtön letámadta a fiút, nekinyomta a falnak és heves csókolózásba kezdtek. Hosszú, szenvedélyekkel teli és forró csók volt ez, melyet mind a ketten akartak. Elsőnek Nicket ez meglepte, de hamar ellen állt a lány csábításának. Cassie lefogta a kezeit és úgy csókolta tovább, ő akarta diktálni az ütemet. Lassan kigombolta az ingét és egyből lerántotta róla, majd a nyakát csókokkal halmozta el. Egyre lejjebb és lejjebb haladt a testén, izgatva azt. Leguggolt elé és kicsatolta a nadrágszíját, majd lehúzta a sliccét is. Felállt, majd még egyszer megcsókolta, közben kezével a nadrágjába akart nyúlni, de ekkor Nick gyorsan kapcsolt. Hátrálni kezdett a lánnyal egészen az ágyig, mely nem volt túl messze tőlük és még a szoba ajtaja is nyitva állt. Lefektette az ágyra, leállítva ezzel Cassiet.
- Várj, ez nekem túl gyors. Jobb, ha itt megállunk, még mielőtt olyat teszünk, amit mind a ketten megbánunk. – hámozza le magáról a lányt, hogy megbeszélhessék
- Hüm? Én nem úgy látom, hogy itt meg akarnál állni. Pontosabban egy bizonyos testrészed nem ezt mutatja. – fordul át vele, hogy ő legyen felül – Most kihasználhatod a helyzetet. Tudom, hogy te is akarod. Valld be! – csókolja testét közben
- Cass, várj! Várj, kérlek. – próbálja leállítani, de nem igen megy neki
- Ma éjszakára az enyém vagy. Ezt az élményt sosem fogod elfelejteni. – súgja bele fülébe
- Cass… Nem bírom leállítani, ez így nem jó. – gondolja magában
Cassie nem igen érdekelte, csak őt akarta. Fel volt tüzelve. Lehet, hogy a pia is közre játszott, amit a koncert alatt döntött magába. De lehet, hogy csak egyszerűen vele akart lenni erre az egy éjszakára. Úgy gondolta, hogy biztos azért akart feljönni hozzá, hogy szeretkezzenek. Már a felsőjét vette le Nick számára, melyből kibuggyantak formás keblei. Kezeit rátette, hogy érezhesse ő is őket, ám Nick ettől még jobban visszakozott.
- Cass! Kérlek, most hagyjuk abba a dolgot. Én… - ül fel, megfogva kezeit, ezzel megállást parancsolva neki – Nézz rám, én… - komoly volt a tekintete, érzelmeket sugárzott felé
- Hüm? – áll le hirtelen ettől - Na, ne! Ez most komoly? Ez nem hiszem el. – száll le Nickről az ágy szélére ülve – Mond, hogy ez nem igaz.
- De, igen. Igaz. – szomorodik el – Biztos rájöttél mért is mondtam ezt. - gondolja
- Kérlek, most menj el. – húzza össze közben felsőjét, takarva magát – Jobb, ha ma is otthon alszol. Jó éjt.
- Cass én…
- Kérlek…. menj.
- Rendben, ahogy akarod. Holnap majd találkozunk. – azzal felállt, felvette felsőjét és elment
Ez az este nem pont úgy ért véget, ahogy szerették volna. Nick szomorúan ment haza, nem pont így akarta ezt az egészet. Cassie elfeküdt az ágyon, kezét homlokára tette. Bűnösnek érezte magát, hogy képes volt őt ilyen módon kihasználni. Nick a vonaton egy smst küldött Cassienek, egy „sajnálom” szóval.
- Hah? Egy sms? – nézi – Nick… - mondja halkan
Felült az ágyán, s az éjjeli szekrényére tekintett, ahol egy kép állt. Rajta volt ő és Nick, ahogy boldogan pózolnak. Felvette, majd magához szorította. Ekkor egy könnycsepp hullott le arcáról, a földre.
- Én is…..sajnálom.